oly sok idő van

ömlesztett ez,ki hogy akarja,ha akarja

Mikor lesz vége a köztársaságnak? Ami most van, úgyis fonnyadt. Itt már nem mérik a szabadság aszúborát. Se vörösben, se fehérben. Jégbor van bőven. Mit ér az, ha fanyar rosé nincs? A vinkótól aki akar, hamar berúg. Vannak is sokan, de így a haza megroggyan. Ráncos lesz és avítt; élhetetlen kedves. Az igazi élettel már csak a csalfa szellő kacérkodik. Szépen szavalt tirádák, egymást cifrázzák.

 

Végtelen szürkeség. Tudom, hogy hol kell lennie a Napnak, de hiányzik az égről. No. Persze! A világ létezik itt, Pesten is. A Nap is ott izzik a felhők felett, de úgy megy el... nem is látjuk. Holnap mihez kezd az ég? Marad az ijesztő sötétség? Marad az, nem is vigasztallak.

 

Megspóroljuk az államot! Nem is kell; csak a fegyver. Aki emlős meneküljön! Rend lesz és csend. Akkor jót alszunk megint.[ez a Proxima Centauri álma] A lebegés, a felejtés hazája.

 

Nem baj, semmi sem baj. Csak leszállt a köd, az ereszről víz csöpög. Ilyen ez a hajnal. Ma nem lesz baj. Várjuk már az új évet. Szerényebb lesz minden talán és nem vicsorognak a szájak. Nem lesz nemtelen indulat, csak rezzenés az arcon és [lemondó] legyintés. Bevégzi végre az, aki ígérget és nem várja sehol ölelés.

 

 

Mennyi idő megy el? Leszeletel a megváltás, leszeletel a megrontás? Melyiket válasszam? Hol az úr? Rojtos ruha nem kell, angyalok sem. Maradjak istentelen?

Rövid szöveg ez, rettenetes ez nekem.

Várnak a fattyak a téren, találkozásunk igézetes lesz. Ez az Egy Isten, miért forog a széllel?

 

VADON: Őzek sírása. Bezárul magába az erdő. Foltot se hagy az ég alján. VADON: elrejt a nyugalom. Ne riadj meg, mert felfalnak a vadak!

Odakint az éj szemerkél............

 

 

 

 

 

بابا نويل Şaxtababa Julemanden Jõuluvana Joulupukki Άγιος Βασίλης

თოვლის ბაბუა סנטה קלאוס सांता क्लॉस Djed Mraz Sinterklas סאַנטאַ קלאַוס 圣诞老人

 

 

 

Itt volt a Mikulás! Aztán rájöttem, hogy mentem a folyosón már órák óta. Mindkét oldalon bezárt ajtók sorakoztak. Megpróbáltam kinyitni őket, de hamar rájöttem, nem engednek erőmnek. Csak mentem, mentem s tudtam a végtelen, már csak ilyen. Valahol, csak lesz leágazás! És újabb ajtók sora és így tovább. Az idő itt megállt. Még csak por sincs, csillog minden. Lámpás nem kell! A padlóban csillagok, galaxisok, a végtelen. Minden szilárd és mégis képlékeny. Formálható a világ, ha megfejted a zárak titkát! Ezt súgja minden. Az ájult időben rejlik az örök kívánság.  Elérhet az ember az igaz fénybe, ahol a változás a biztonság.

Mentem a folyosón.

 

az pedig

Rég írtam ide.A világ romos lett és kedvemet elvette.2010.novembere.
Nem kedvezett senkinek. A ház ablakából látom a gyűjtögetőket.
Nem is az élelem fontos nekik,hanem a szeretet. Az pedig nincs.
Nem mérik sem a zöldségesnél,se a fényes boltokban. Mi lesz?
Én még várom a reggelt, megérem, úgy hiszem.Felébredni érdemes?
Már sokat vagyok távol az otthontól. Érdekes?

egy éve írtam ezt,jobb ma?

Nem is tudom,hogy mit gondoljak a világról.Rút az egész,de milyen rút.Az emberek csak magukat nézik,csak álemlékeik vannak.Sosem volt forradalmárok szakadt és toprongyos tömegei bújnak a pincébe,odvas lyukba.Rongyos dzsentrik hirdetik vajákosként igéiket,magukat is meggyőzve igazi valóságos tudásukról.Már nem tudom elviselni otromba létüket: hajdani dicsőségük poklát szajkózzák.Megrogytak mind, álomszerű magányukban koldusként kapnak göcsörtös kezükkel a hajdan elszívott utolsó szivar után.Fiam én gróf voltam,én vitéz magyarázzák tolongva körülöttem néhai nagyságukat.Nem tudom,mit kezdjek velük,kihunyt már parazsuk csak a hamu maradt nekik.Sajnálattal vagy gyűlölettel már nem tehetek nekik/értük semmit.Száraz rögökké váltak,otthontalan vénekké,kik vérbe fojtották magukat.Homályba gyűjtötték meg nem fogant magzatjaikat.A temetőbe ki viszi őket?

akárki nemzeti

Azt hallom, hogy a hatalom örökletes lesz, nem gyakorolhatja akárki, csak aki nemzeti... (a többi lágerekbe megyen). Érdekes teória ehhez a szent korona, s uralkodik az ki a fejébe húzza. Gondolom, abban is alszik és reggelre fáj a nyaka. Hiába! Nehéz teher az ország kormányzása és képviselete; és borzasztó lehet hajnalban felriadni, hogy meg van-e még? Ó, szentem, egyetlenem! Mivé is leszünk majd, ha ezt hozza mindig ajándékba a holnap? Rettegni fog a NYUGAT(összes nemzete és nemzedéke)! Ezerszeres vivát a megmaradóknak!

Hallom azonban a mormolást is: Ha hajnalban kopognak a falon ébredj fel, hogy tudd, nem egy cellában alszol! Az idő nem jár állandóan rab ütemre. A szél susog a füledbe csendes türelemmel.

Kővé válok

Holnap fizetni kell! Eljött az idő. Holnap szemközt hömpölyög a minden, az élő és az élettelen. Nem lesz mosoly, csak hamvak, hogy dolgozhassanak a rémlovagok! El sem hiszem, ennyire nem vagyok élhetetlen. Egy kutya, pincében lakik(neki ez adatott), belém mar. Ugyan haver, ez nem az igazi zivatar, még csak villámlik! Bár lehet, hogy a reggeli színes esernyők megszürkülnek. EZ Van! Tétova a Természet és a Hit. Még szerző is. Vállamon pihennek majd az őszi lombok és én szemlélődök, gyönyörű így a túlvilág. A csend elkerül, időt ront. Nincs is holnap!Volt valóság már nem igazgathat! Persze próbál! De ott lett volna inkább a nagy csatáknál. A világ már mást kíván. Egyszer jó lenne egy pazar edzéstervet írni, már régen nem viháncoltam! Csak nézek, mint az elítéltek! Holnap számolunk halottakat, vagy ma? Ó, hazám, édes mostohám! A téren lenn, ezt látom a gyülekezeten. Vége lesz egyszer, tudom: Visszajönnek a tetovált ősök! Velük romlok majd...

ami volt elkóborolt

Minden ami volt és lesz, mindent jelent. És minden megállítható, ha úgy hozza a sors. Szétfröccsenő emlék termék a fény, minden táblázatokba osztható erény. Már nem fosztható ki az ember önkényesen, a lomha hit zuhatagja már nem hasítja a sziklát, megtörik azon s a megmaradó kiszáradó tavakba bújik. Ma a felszabadult öntudat uralkodik e világban és bátran teszi ezt. Miért is félne önmagától, a talányoktól melyek körülveszik. Hitek máskor is előállíthatok és törölhetők a flash-ben, de ne reménykedjenek a végtelenben: az nem mulandó. A hittől a létező valóság már elkóborolt, ez mindig kódolható. A gondolat ettől meg se rebben. Most az ember önmagát méri meg; ehhez nem kellenek istenek.

Item! Mondom én

mi is?

A felszínen, s a mélyben: Nagy halak, okkult a talány.Ha ez átalány? Mind itt marad? Hová e hazából el? Képtelen vagányság les erre. Mint a menekülés menetrendje?

kövess engem!

Mi nem tanulunk, nem is akarunk. Átírjuk a történelmet: még a meséket is. Piroska rozsda marta tégla lesz és megnyeri a bálkirálynő választást! Kéjes az együttlét a sárgákkal, tudnak valamit a mohó ágyban. Na, hiszen! A szolgálatkész testek, senkit nem hagynak hidegen. El sem eresztenek, Érosz a gyűléseken is lapot oszt. Nem irigy senki, ha bőven jut neki! A homály csatornáit szenny tölti ki és felböffen. Jó a buli, természetes itt a herpesz. Ideges vagy? Én nem. A valóság fékezhetetlen. Rogyadoznak az asztalok; itt Lucullus lakik? Hogyne, persze, itt a győztesek tartanak murit. Ellopott férgek ezek, dögletes vörösben a disznó. A belsőség kilöttyen.

Magyarország héj, héj! Ne kérdezd, miért? Csámpás vagy, tudod ugye és felhatalmazott az , a mindenre. Héj, héj, szűkmarkú a legény! Holdszirom vagy Napvirágon. Másképp mire mennél? Mindig engem kövess!

ismeretlem emlék

Hát elment. Megölelte a világ. Maradt a virtualitás. Mintha itt lenne mellettem, de mégsem. Meg sem ismertem. Lehet, hogy most épp egy lemezboltban turkál a Soho-ban. Majd visszajön egyszer, ebben nem kételkedem, de milyen hely lesz ez akkor? Lesznek még angyalok? Egyáltalán felismerem, akit sosem láttam egyben?

felismerés

Itt mindenki polírizál, mondjam: polarizál? Nincs blog, amely merengene! Líra nincs senkinél? Én sztár nem leszek vele, de másra is gondolok, nekem nem kell a tekintély. Ó igen! A magyar világ zökkent egy kicsit. Kit érdekel? Minek? Az álomszövet ettől még körbeleng. Tegyünk mást! Hallgatom figyelmesen és rémületes a felismerés, a publicatura nagyon kevés. Csak szenvedés az egész! Bizony, mondom. Ettől még megmaradok. Szidalmak? Vartyogás? Lepattannak. Régmúlt ragyogást idéznek. De, hol a lélek? Talmi holmi? Éldegéltek az avaron, s mint a gombák fúrjátok át. A hazát. A kor nem ad semmi reményt? Örök a vulgaritás. Csak tessék, tessék, még meleg a mákos sütemény! Fogyasszanak a hölgyek és urak!

Most mit tetszik szólni?

Aki akarja folytathatja.

Na?Rohanjunk?

 

Szeptember (újra)

Most így szeptember 16, napján írni kezdtem, s tudom holnap fogom befejezni. Azt is tudom az elmúlt napokból, hogy kellemetlen lehet, ha valaki kitart. Nem bánom én ezt. Lealjasult népeken nem segít a kereszt. Nem ám! Hiába állnak eresz alá, eláznak mert az eresz átereszt. Ázott lesz a kereszt amit viselnek? Nézem a szomszédot amint röhög, nem fizet adót, de mégis hőbörög. És elhiszik néki, hogy rossz volt a vetés és a termés: persze, lábon adta el a földről. Mondja, szövetkezzen a magyar marha, majd az állam támogatja. El is hiszem, az élet ma ilyen. Eső esik most, hallom a nyitott ablakon át, igyunk egy feles vodkát, itt gyártják, ez magyar áru. Hurrá! Cimborák hajtogatják nekem: ez az igazi kereskedelem. Nos hát, így vagy úgy megvagyunk. Szeptemberben.

a fű

Írjunk szerelmes verset! De hogyan? Mi van, ha rögtön megfogan? Hunyorogjunk a fényben, eltökélten és szempilláinkkal repdessünk a fényben, mint kósza lepkék? Lehet az is, hogy a másik, ki nem állhat. AJJ! Itt nagy a baj, mi lesz a tengerimalaccal? Az önetető a menő, vegyünk neki egy rekesszel s hozzá étlapot! HÚÚÚ, mondaná a lányom, mit malacka? Mindet bezabálom! (Mért nem vettél hörcsögöt, te hibbant kölök?). Írjunk szerelmes verset, az végzetes lehet. Nincs is teli a Hold, így bármi megtörténhet. Még a feleségem is szerethet!

Lenn a domboldalban, nedves már a fű.

kivonulás (másodközlés)

Elgondolkodtam a sok valóságon melyek lehetségesek és elgondolkodtam a távozáson is. Ha elmegyek innét, hol telepedhetek meg? A választás tetszőleges lehet. Úgy induljak-e, hogy a kötelet bevonom, vagy hagyom lebegve követni a hajót, reménykedve: hátha visszahúznak a partra. Nehéz elindulni ugye, ha az ember nem akarja valójában? De mondja meg nekem valaki, maradna -e, ha a haza nevelt gyermekei megtagadják? Bírná-e ezt sokáig makogva egy kunyhóba húzódva, mert nem emberbarát a mai szabadság, csak látszat és doktrínákat gyárt magának Ezzel végleg eltagad és kitaszít, még kiegészítője se lehetsz a hazádnak. Magyar valóság, magyar utálat. A beszélgetések oly sekélyesek, a szónokok riasztóak, öklendezésre volna vágyad. Az illem nem enged, még ebben sem, csak mosolyogj szépen. Így hát elgondolkodtam sok valóságon, hívogatnak is magukhoz, nem is olyan régen. Olyan lesz, mint a tetszhalál, csak magamat mindig haza álmodom, elmúlt korok szövetén át. A hazatérés megtalál, ha úgy hozza kedve.

cigaretta

Kedvetlen a cigaretta füstje is a presszó szegletében a falhoz tolt asztalkánál a Toalet ajtaja mellett. Csupán két szék, hamutartó az asztalon, az italt magadnak kell odavinned. A felszolgáló azért éberen figyel, hogy fizessél, bár úgy tudod ez a pultnál megtörtént, de mindig fizetni kell valamiért, ha másért nem, azért mert útban vagy a vizelni siető vendégeknek és ők igazán sokat fogyasztanak. Te már megittad azt, amit ők csak fognak. Akkor király voltál, ma megtűrt nyugdíjas aki, betér a betevő spriccerért és már megy is a népkonyhára vagy máshová. Ezt itt már nem kérdezi senki. Mindegy már ki vagy, ki voltál csak hagyd békén a többi vendéget és ne kéregess, azt utálják. A meglévő időt még le kell töltened, hát marad ez a hely. Itt legalább nem verekedős a társaság és nem kell korán hazamenni a poros lakásba, ahol csak a négy falat nézhetnéd. Itt legalább olyan, mint a fiatalabbaknak a nyaralás, a család, és nem kell a tévével összebújniuk. Az az igazi hideglelés.

egyszerű

 

régi történet

A segélyeket kiosztották a parasztok között, a sorállásnak vége a hivatal előtt. Hangos szó nem volt. Az ezredes elgondolkodott, hogy katonáival mikor lövessen. Délelőtt vagy inkább ebéd után. Úgy döntött jobb lesz a szieszta idejére hagyni az öldöklést, úgyis értelmetlen minden parancs, amit a fővárosból kapott. Már befejeződött az éhséglázadás, a faluban még a leghangosabbak is lenyugodtak. Nem moccan a hőségben semmi, csak a szél kerget portölcséreket. A parancs azonban követel és valóban: a parasztoknak tudniuk kel, hogy kitől féljenek és ha nem tartják meg a szabályokat, irgalmatlanul kell cselekedni, büntetni. A hatalom nem tréfál senkivel. Miután a katonák egy jót ejtőztek, lövetek, döntötte el a kérdést véglegesen az ezredes. Különben is, a parancs így teljesül és ő talán kap néhány szabadnapot, a katonák pihenőt. Sok falu van az országban.

tévedni?

Amikor az utolsó magyar is elhagyta az országot, gondosan belakatolta a kaput. Sosem tudni -ugye-, mire lesz jó az itthagyott omladék. Hátha jön egy kalmár és kitakarítja ezt a nekünk drága karámot és még jó pénz is fizet érte. A sztori elmegy majd tréfának egy kabaréba, röhögnek is majd nagyokat a nők után kajtató pecérek mellesleg, pillanatnyi pihegéseket elengedve. A műsornak mennie kell mindenáron. Vajon ki lesz az új honfoglaló, aki a kaput betöri és teremt egy ezeréves államot megint. Hely van bőven, síkok, lankák, folyók és hegyek, csak egy a baj, itt minden közepes. Sok munka kell ahhoz, hogy ne legyen semmi végérvényesen ideiglenes. Így aztán a lakat sokáig épen marad, ki az aki megvívna egy esetleges honért. Egyébként is a vad törzsek a hágókon állnak és várakoznak. Velünk mi lesz, magyarokkal? Hát lesz úgy, ahogy: Che sará, che sará, che sará Mégis, mit reméltünk? Nagy a világ, majd csak megoldja a bajunkat. Ha mégse, talán még meg lesz a kishaza és a lakat kulcsa is. Tévedni emberi dolog, nem?

homokozó

Andriska azt mondta, meg fogja mondani az Ildikót az óvónéninek, ha az Előd nem előzi meg. Akkor őt én is megmondom. Tudja államtitkár bácsi én már nem remélek ettől a lánytól semmit, legfeljebb egy kis pártocskás szakadást. Ezért is megmondom majd őt, ha Előd le nem előz. A Pörzse Stancit is megmondom, anyázza Ildikót. Megmondhatnékom van ma délután, mert megtárgyaljuk a média alkotmányát. Az Ildikóra meg rá van írva, hogy cenzor volt, meg az anyukája is, hiába tagadja én láttam, igaz kicsi vagyok és rövidlátó. Meg kell mondanom az óvónéni házelnökének is, váltsa le! Ja, ez a jobbik fajta álláspont? Nem is mondok ijedtemben ilyet, mert engem is megmondanak, ezt már a Zengőnél is megtették és mit tesz a víz, mindig elém hozza őt és az óvónénit és akkor kényszeresen feljelentem mindkettőt az istennek vagy valakinek, mert ártanak a zöld világnak és a Kukorelly öcsi se állja és akkor sokat Anyuzik. Hú, de megy az idő, meg kell ennem az internetem, amit anyukám csomagolt, „Az én édesem ne éhezzem!” Államtitkár bácsi, ne menjen el, szép nagy itt a homokozó akarok még valamit. Hogy mit? Azt fejecském elfeledte,de addigra eszembe jut, mire a főnöke megjön abból a vadnyugatból. Mer kell, hogy visszajöjjön. Különben sírok! Én már csak sírós baba vagyok, Zólyom papi is megmondta.

mai múlt

Valamikor május végén majdnem elvesztettem a fonalat. Maradhat-e a jó vagy csak a jobb maradhat? Egy biztos gunyoros vidámság ült az emberek arcán.

Ez még elviselhető volt, de megláttam a sötét alakokat s ekkor úgy gondoltam jobban teszem, ha nézeteim elrejtem az utcán és a boltokban, mert meglehet, hogy belém kötnek s ezt nem kívántam megpróbálni. Egyik barátom említette is, hogy megszokott lapja vásárlásakor „jól megnézték” maguknak azok a fekete emberek, de nem szóltak. Azóta a kabátja alá csúsztatja az újságot, a hetilapot. Tudta ő és tudja ma is,hogy nem lett más valaki, csak a világ változott meg kicsit. Mintha egy új paradigma öltött volna testet a szavazó fülkékben. Erről persze szó sem volt és ma sincs, nem kíván itt senki már igazán változtatni. Mondják mostanában sokan nekem, hogy a stabilitás fontos a népnek és nem áruljuk többé az országot, mert forradalom volt itt, ami minden férget kitakarított vagy kitakarít. Érdekes, de én sehol sem láttam '48-as zászlókat és kokárdákat, de nem hallottam fegyverropogást sem. Így aztán nem is vihettem jó hírt senkinek. Lejtsenek csak tovább romantikus táncokat azt hívén, hogy változnak és mindent megváltoztatnak. A fonál, végül is, nem veszett el, csak méteres iszapba süllyedt,s az ingovány egyelőre nem engedi kihúzni onnét.

Ahogy járok a városban mindig megállapíton, hogy a hatalom -bárkinek is adatik- önhittséget szül és arroganciát, nyugodtan kivárható pusztulása, akárhogy is handabandázik. Persze az ellenállás sosem árt s akkor már lehetnek mártírok is, ami azonban felettébb kínos a világ előtt

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja